Üdvözöllek csodás világomban!
Adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud. Wiusmod tempor incididunt.
Kedves olvasó!
Nappal kozmetikusként dolgozom, este történeteket írok. Hivatalosan író vagyok, nem hivatalosan pedig olyan ember, aki a legváratlanabb pillanatokban kezd párbeszédeket jegyzetelni a telefonjába. Valahol a kettő között pedig újabb és újabb történeteken dolgozom, hogy lefoglaljam a személyiségeimet. Egyelőre egész jól működik.
A romantikus történetek állnak a legközelebb a szívemhez – különösen azok, amelyek nemcsak pillangókat röptetnek az olvasó gyomrába, hanem a lelkét is megérintik. Szeretem, amikor egy történet egyszerre csal mosolyt az arcokra, könnyeket a szemekbe, és még napokkal később is ott motoszkál az ember fejében.
Hiszek abban, hogy a legjobb történetek nem a tökéletes emberekről szólnak, hanem azokról, akik hibáznak, elesnek, felállnak, és közben megtalálják önmagukat – vagy éppen egymást.
Amikor éppen nem írok, általában olvasok, a következő történetemen álmodozom, vagy megpróbálom meggyőzni magam arról, hogy este tíz után már nem kellene új ötleteken gondolkodni. Spoiler: általában nem sikerül.
Örülök, hogy benéztél! Foglalj helyet, nézelődj, és remélem, hamarosan valamelyik történetem lapjain is találkozunk.
Szeretettel: Niki
Olvasóim mondták
Vaníliapuding
...az édes metafóra
Van az a szerelem, amely nem kér engedélyt. Egyszerűen berúgja az ajtót, beköltözik a fejedbe, elfoglalja a szívedet, és onnantól hiába próbálsz józanul gondolkodni.
Sarolta pontosan tudja, milyen érzés ez.
Miközben igyekszik felnőtt, felelősségteljes nőként élni az életét, a múlt újra és újra utoléri. Egy üzenet. Egy emlék. Egy név… És máris egy olyan érzelmi hullámvasúton találja magát, amelyen nincs vészfék.
A Vaníliapuding a szerelemről, a barátságról, az újrakezdésről és azokról a döntésekről szól, amelyek sokszor jóval azelőtt megszületnek a szívünkben, hogy az eszünk egyáltalán beleszólhatna.
Tele humorral, csipkelődéssel, mély érzelmekkel, kávéval, női összetartással és olyan pillanatokkal, amelyeken egyszer könnyesre neveted magad, máskor pedig észre sem veszed, hogy a könnyeidet törölgeted.
Mert néha a legnagyobb kérdés nem az, hogy szeretsz-e valakit. Hanem az, hogy mit kezdesz ezzel az érzéssel, amikor hosszú évek után is ugyanúgy megdobban tőle a szíved. Egy történet mindazoknak, akik tudják, milyen érzés, amikor az ész már rég feladta… de a szív még mindig reménykedik.