Üdvözöllek csodás világomban!
Kedves olvasó!
Nappal kozmetikusként dolgozom, este történeteket írok. Hivatalosan író vagyok, nem hivatalosan pedig olyan ember, aki a legváratlanabb pillanatokban kezd párbeszédeket jegyzetelni a telefonjába. Valahol a kettő között pedig újabb és újabb történeteken dolgozom, hogy lefoglaljam a személyiségeimet. Egyelőre egész jól működik.
A romantikus történetek állnak a legközelebb a szívemhez – különösen azok, amelyek nemcsak pillangókat röptetnek az olvasó gyomrába, hanem a lelkét is megérintik. Szeretem, amikor egy történet egyszerre csal mosolyt az arcokra, könnyeket a szemekbe, és még napokkal később is ott motoszkál az ember fejében.
Hiszek abban, hogy a legjobb történetek nem a tökéletes emberekről szólnak, hanem azokról, akik hibáznak, elesnek, felállnak, és közben megtalálják önmagukat – vagy éppen egymást.
Amikor éppen nem írok, általában olvasok, a következő történetemen álmodozom, vagy megpróbálom meggyőzni magam arról, hogy este tíz után már nem kellene új ötleteken gondolkodni. Spoiler: általában nem sikerül.
Örülök, hogy benéztél! Foglalj helyet, nézelődj, és remélem, hamarosan valamelyik történetem lapjain is találkozunk.
Szeretettel: Niki
„Olyan, mintha egy romantikus filmsorozat peregne a szemünk előtt. Élő karakterek, feszült párbeszédek és olyan kémia a főszereplők között, amit szinte tapintani lehet.”
Csabai Márk
„A Vaníliapuding nem egyszerű szerelmi regény. Egy érzelmi hullámvasút, amely megmutatja, milyen érzés, amikor a szív hangosabb lesz, mint a józan ész. Letettem volna… de egyszerűen nem tudtam.”
Tóth Mária
„Papp Niki kivételes érzékkel mutatja be a mérgező vonzalom, az első szerelem és az önmagunkhoz vezető út minden fájdalmát. A Vaníliapuding sokáig az olvasóval marad az utolsó oldal után is.”
Lucz Alexandra
„Szívszorító, szenvedélyes és letehetetlen. A Vaníliapuding azoknak szól, akik már átélték, milyen, amikor a szerelem teljesen elönti az ember gondolatait.”
Szuhai Edina Zita
Vaníliapuding
...az édes metafóra
Van az a szerelem, amely nem kér engedélyt. Egyszerűen berúgja az ajtót, beköltözik a fejedbe, elfoglalja a szívedet, és onnantól hiába próbálsz józanul gondolkodni.
Sarolta pontosan tudja, milyen érzés ez.
Miközben igyekszik felnőtt, felelősségteljes nőként élni az életét, a múlt újra és újra utoléri. Egy üzenet. Egy emlék. Egy név… És máris egy olyan érzelmi hullámvasúton találja magát, amelyen nincs vészfék.
A Vaníliapuding a szerelemről, a barátságról, az újrakezdésről és azokról a döntésekről szól, amelyek sokszor jóval azelőtt megszületnek a szívünkben, hogy az eszünk egyáltalán beleszólhatna.
Tele humorral, csipkelődéssel, mély érzelmekkel, kávéval, női összetartással és olyan pillanatokkal, amelyeken egyszer könnyesre neveted magad, máskor pedig észre sem veszed, hogy a könnyeidet törölgeted.
Mert néha a legnagyobb kérdés nem az, hogy szeretsz-e valakit. Hanem az, hogy mit kezdesz ezzel az érzéssel, amikor hosszú évek után is ugyanúgy megdobban tőle a szíved. Egy történet mindazoknak, akik tudják, milyen érzés, amikor az ész már rég feladta… de a szív még mindig reménykedik.
